Cicáim két évesek lettek.

Gyorsan eltelt ez a két év, nagyon sok minden történt ez idő alatt a cicákkal és velem/velünk is. Természetesen most csak a cicákról írok néhány sort.  Ez lesz az utolsó cikk róluk. Ne értse félre senki, a cicák jól vannak élik az életüket, továbbra is a szabadban, de már nem olyan szoros gondoskodás mellett, mint eleinte kis és kamaszkorukban.

Az utolsó róluk szóló cikk óta cicáim felnőttek, felnőtt cicák lettek. Önálló életet élnek.

Mint azt kezdetben leírtam Cecília, a cicamama befogadott cica volt, csak úgy ide szokott hozzánk. Nagyon megszerettük, kedves és aranyos szófogadó cica volt mindig. Otthonra lelt nálunk. Amikor megszülettek a cicái boldogan nevelte őket  és ahogy nőttek megtanította őket a szabadban élni, gondoskodni saját magukról. Az úton óvatosan átkelni, élelmet szerezni stb. Öröm volt ezt látni. Rengeteget játszottak a kertben, a fűben és egymással. Sokat eljártak a szomszédokba is a szomszéd cicákhoz is.

Egyre ritkábban jártak haza, szabad életet éltek. Egyszer aztán a szürke kis kandúr, talán olyan egy éves korában eltünt egy hétre, aztán kettő hétre, majd végleg.  Mint utólag megtudtam, beköltözött hozzánk kb. fél kilométerre egy házhoz ahol voltak idegen cicalányok. A ház tulajdonosa is szívesen látta az én kis szürke cicámat. Azóta ott él. Ezen a tavaszon unokám látta a kapunk előtt elmenni, de nem jött már be hozzánk. Új otthonra lelt.

Tavaly ősszel Cecília mama döntött úgy hogy elmegy. Valószínű új otthonra talált. Érdekes volt, mert egyszer nem jött haza három napig. Amikor hazajött evett-ivott, majd elvolt szépen az udvarban egész délután. Én az udvarban voltam, egyszer csak odajött hozzám és a maga módján elkezdett beszélni. Úgy tűnt nagyon el szeretne mondani valamit. Kb tíz-tizenöt percig tartott ez, majd megfordult és elindult a kerítés felé, ahol mindig is kijárt.  Szóltam neki: Most hová mész ilyen gyorsan? Megállt, visszafordult nyávogott egyet, és nézett rám hosszasan, majd ismét nyávogott egyet, megfordult és elment. Azóta nem láttam. Úgy vélem ő is új otthonra lelt, nem érzem azt, hogy bármi baja is lenne.

Hát már csak két cicám maradt, a két tarka. Egyik fiú, a másik lány cica. Március 25-én voltak kettő évesek. Kislány cicának rengeteg udvarlója volt a tavasszal, a környék kardúrjai közül.  Ezt a testvére a tarka fiú cica nem vette jó néven. Sűrűn összeverekedett velük, de nagyobb baj nem történt. Ő is eljárt udvarolgatni ide-oda, egyre ritkábban járt haza és már két hete nem is jött haza egyáltalán. Úgy tűnik benősült valahová.  Semmi baj! Megértem őket! Remélem mindegyik jó helyen van és szeretik őket. Ha nem, tudják hogy ide mindig visszajöhetnek:)

Hát egyedül maradt a kis tarka lány cicám. Jönnek hozzá cica látogatók és ő is eljár itthonról sokat, de azért remélem nem megy el végleg itthonról. Látom, néha unatkozik. Igényli a szeretetet a símogatást és hát szeretne ismét a lakásba bejönni hozzám, mint két éve kiscica korában. Ezt nem engedem meg. Jó idő van. Ő kinti cica élvezze a kinti szabad életet!

A fenti kép tavaly készült róluk, amikor a ház ura, a nagykakas megijesztette őket, elvette tőlük a kaját és már majd egy órája a küszöbön ültek szomorúan. Nagyon nem tetszett ez a dolog a négy "Gráciának".