Picurka a mentett cica:

Tavaly nyár elején vásárolni voltam, úgy dél körül. Amint kilépek a boltból, halk, nyekergő, keserves nyávogást hallottam. Megálltam, nézek jobbra, nézek balra semmit nem látok, csak a hangot hallom, de azt nagyon közelről.

Megfordultam, és akkor vettem észre egy piszkos, vöröses szőrcsomót, a tetején egy agyon csipásodott szemmel, a másik szem nem is látszott, úgy be volt ragadva, esetleg még ki sem volt nyilva. Az egész nyávogó szőrcsomó nem volt még akkora sem, mint két gyufás doboz. Csak a fej és egy összeaszalódott cicatest. Szörnyű látvány volt.

Nagyon megsajnáltam, az viszont látszott rajta, hogy az éhezéstől van ilyen állapotban. Erőtlen, szédeleg, egyenesen nem tud járni, illetve szinte sehogy. Kérdeztem a boltostól, hogy az övé-e? Határozott nemmel válaszolt és egy falat kaját nem adott neki.

Beraktam a kocsiba, amit vásároltam, majd a kocsi hátsó ajtajához mentem.

Előtte a szemetet vittem ki a hulladékudvarba, volt nálam kesztyű is és kis kuka is.

Kesztyűt húztam, visszamentem a cicához, felvettem, nem volt talán öt dekagramm sem, betettem a kocsi hátuljába egy kis kukába. Tettem be neki egy kis darab kiflit és elindultam hazafelé.

Otthon:

Megkerestem a régi kis madárkalitkámat, tettem be egy puha rongyot és a cicát is beletettem. Adtam neki egy kevés cicakaját, vizet, félig letakartam a kalitkát, rácsuktam az ajtót, hogy majd tudjon pihenni.

Úgy evett, mintha még egész életében nem evett volna. Mohón, de mégis kicsiket befalva. Utána ivott és elaludt.

Majdnem estig aludt.

Mivel eddig ezt átélte és pihent is, következett a tisztálkodás, a fürdetés.

Hát én még ilyen rossz állapotban lévő cicát nem láttam!

Az hagyján, hogy csont bőr és szőr volt az éhezéstől, de tele volt ragadva a szőre mindenféle szúrós gubacsokkal és valami mosléklé is bele volt száradva a szőrébe. Ezenkívül ötven-hatvan körüli tetvet fésültem ki a szőréből. Szemei és az arca összeszáradt csipával volt tele. Csoda, hogy élt szerencsétlen kis állat.

Tehát: Kesztyű, sampon, fertőtlenítőszer, fürdővíz, puha törlőruha, kefe, fésű, szemkenőcs és féregtelenítő. Elindult a fürdetés, még a vízben próbáltam gyengéden kibontani a szőrét, kifésülni a bogarakat. Majd megszárítani a cicát.

Ezt két nap alatt háromszor ismételtük meg. Ugyanis nehezen tudtam az élősködőket és a bogáncsokat kifésülni a szőréből. Nem akartam egyszerre órákig kínozni szegényt a mosakodással. Fürdések után mindig hosszan aludt.  Gondolom nem csípték az élősködők és jó érzés volt neki. Meg hát ételt is kapott rendesen. Na nem egész adagokat, hanem sokszor és kevesebbet, mert agyon volt éheztetve. Lépésről lépésre szoktattam hozzá a gyomrát az élelemhez.

Kb. egy hét elteltével már mehetett az én  nagyjából olyan idős cicáimhoz, mint ő maga. Azok akkor voltak négy hetes körüliek (a Bercikéék). Cicamama sem bántotta. Befogadta! Még szopni is engedte, aminek Picur igazán örült! Még a mai napig szívesen szopna, de ezt már nem engedi Cicamama. Rámordul, majd a következő mozdulattal utána megy és megnyalogatja a kiscica fejét. Nagyon szeretik egymást.

Mára már együtt portyáznak, egerésznek és lepkéket fognak. Hamarosan kikelnek a cserebogarak, azokra is szeretnek vadászni és meg is eszik őket. Szépen élnek, nagy örömömre!:))

Az én kis picurkám!

Irina

https://kephost.net/p/MTkyMjg2NA.jpg