Nap, mint nap hallani olyan történeteket, amelyek olyan cuki cicusokról szól, akik ha emberek lennének, minden bizonnyal egy idő után a börtönben végeznék. Ők azok, akik simán besurrannak idegenek házába, és ezt-azt elvisznek onnan, mint az igazi betörők. A macskák – úgy tűnik – olyan állatok, akik imádják megszegni a törvényt. Bár lábaik aprók, mégis nagyon alattomosan használják őket. Házakból fogkefék, fésűk, játékok, esetleg a várva-várt, asztalon hagyott vacsora tűnik el – semmi sincs biztonságban, ha egy macska ólálkodik a közelben. Persze, rájuk nem lehet sokáig haragudni, mert a rossz viselkedés után hízelegnek, könyörgő tekintettel néznek ránk, és úgy tesznek, mintha nagyon szégyellnék magukat.

Mai írásomban pontosan egy ilyen törvényszegő házikedvencről lesz szó. A képeken látható kleptomániás macska olyan sok tárgyat lop el a szomszédoktól, hogy gazdáinak egy külön polcot kellett kitennie, ahol egybegyűjtik a számukra idegen tárgyakat. Ezen találják meg a szomszédok, amit a macska elvitt tőlük.

A Charlie nevű macska kiválóan teljesít rablói karrierjében, gyakran hoz „ajándékot” gazdijának, az Egyesült Királyságban élő 41 éves Alice-nak. Olyan „ajándékokat”, amik máshoz tartoznak. A kiszemelt áldozatok többnyire Alice szomszédai voltak, az állatra pedig ráragadt idővel a „Klepto macska” elnevezés. Az ellopott dolgok egy részének visszajuttatása érdekében Alice felállított egy kis „pultot”, ahova kitette a tárgyakat, és egy rövidke üzenet kíséretében – amelyben felhívta a figyelmet arra, hogy a macskája lop – javasolta, hogy nézzék meg, mi hiányzik, majd vigyék haza a holmijukat. Charlie egy imádnivaló macskabetörő, aki a szemüvegtől a műanyag dinoszauruszokig mindent megragad, és hazaviszi őket a családjához.

Charlie és testvére, Smudge akkor került a családhoz, amikor kiscicaként megtalálták őket, eredeti gazdáik ugyanis kitették a két kiscicát. Alice és családja elhatározták, hogy befogadják a két kis állatot, akiket folyamatosan szoktattak új környezetükhöz. Az első három hónapban például nem engedték ki őket a szabadba egyedül, nehogy bajuk essék, vagy elcsavarogjanak, és ne találjanak haza. Amikor úgy gondolták, hogy Charlie készen áll, akkor engedték, hogy felfedezze a körülötte lévő világot.

Az első gyanús jelre Alice akkor figyelt fel, amikor egy reggel a párnáján egy játékot fedezett fel. Nem tudta, honnan származik, és hogy kit gyanúsítson vele. Az első játékot több más tárgy is követte, egyre rejtélyesebb volt az ügy, sorra jelentek meg a házban ismeretlen dolgok. Egy hét leforgása alatt rengeteg játék dinoszauruszt talált. Először azt hitte, hogy a szomszédban lévő barátja gyereke véletlenül elhagyta őket, de amikor egy hosszú nyakú dinót talált a párnáján, akkor már gondolta, hogy nem lehetett véletlen. El kezdett nyomozni, és minden nyom Charlie felé vezetett. A macska látszólag rendkívül büszke volt magára, úgy ült ott, mint a maffiafőnök „A keresztapá”-ban.  Alice nem annyira értette, hogy egy macska hogy tud úgy besurranni valahova, hogy tud lopni úgy, hogy senki nem éri tetten, s csak az idegen tárgyak bizonyítják bűnösségét.

Mint kiderült, Charlie az utca végén lévő házba surrant be, ott a gyerekszoba tele volt értékes kincsekkel, izgalmas darabokkal. Egyenként szedegette fel a dinókat. Alice elárulta, hogy Charlie sosem fogott madarat, vagy egeret, vagy bármi mást, amit minden normális macska. Ő csak elmegy egy sétára, és hazavisz mindent, amit talál. Úgy tűnik, a tolvajnak a hangulata dönti el, hogy éppen mit ragad magához. Mostanában például nagyon szereti a ruhacsipeszeket. Egyszer pedig egy gumikacsát talált, de az, hogy ez honnan van, azóta is rejtély maradt. Volt, amikor kis mini gördeszkákkal tért haza. Alice és lánya, Martha úgy döntött, hogy megpróbálja helyrehozni a dolgokat: felállítanak egy polcot, amin a szomszédok megtalálhatják a hiányzó dolgaikat.

A polcon minden bizarr és nagyszerű dolog megtalálható, amelyet Charlie elhoz valahonnan, és ennek segítségével volt már olyan tárgy, ami vissza is került jogos tulajdonosához. A polcon tábla hirdeti a macska kleptomániáját. Ez egy egyszerű, mégis zseniális ötlet, amely egyszerre mulatságos és hasznos. Alice úgy gondolja, hogy a macska számára ez már küldetés, amit annyira élvez, hogy talán sosem bírná abbahagyni. Olyan ő, mint egy kis Robid Hood, aki mindenféle finomságot visz haza a családjának. Akik megismerték Charlie történetét, azok nevettek rajta, és mindig szívesen hallgatják a sztorizgatásokat a cica kalandjairól.

Az előző részben már megvizsgáltuk, hogy miért is lopnak a macskák, és kiderült, hogy ez az egyáltalán nem pozitív tevékenység bizonyos mértékig a természetükből fakad, hiszen a vadászösztönük bekapcsol. Más esetekben az unalom a ludas.

Forrás: Harry Cunningham

Azonban járjuk még egy kicsit körül a témát. Egy macska ugyanis nemcsak az unatkozás elkerülése végett és a vadászösztöne kielégítése miatt lop, de ez a viselkedési módszer izgalmat is hoz az életébe. Teljesen mindegy, hogy egy falevélről, vagy egy gyémánt nyakláncról van szó. Valószínűleg a gyémánt lánc tulajdonosának nem mindegy. Figyelemfelkeltés is lehet a célja a macskának, és ebben az esetben mivel észrevesszük a negatív viselkedést, elképzelhető, hogy tovább folytatja a lopást, hiszen azzal ismételten nagyobb figyelmet tud kierőszakolni magának. Ami azonban nem annyira jó, az az, hogy egy macska a stressz levezetése miatt is lophat. Bármilyen okból feszültnek, stresszesnek érezheti magát négylábú jóbarátunk, és a lopás megnyugtatja őt, ezért ezt a módszert használja. Ráadásul az is valószínű, hogy a macska egy-egy tárgy elvételét nem lopásként éli meg, hanem úgy gondolja, az hozzátartozik, az az ő tulajdona, csak rossz helyen van. A kismacskák ebben a tekintetben nagyon hasonlítanak a nagy vadmacskákra, akiket csak „leutánoznak”, azonban gazdikként megtaníthatjuk nekik, hogy tartózkodjanak a bűnözéstől, mert az rossz.

Forrás: Ryutaro Tsukata

Ha a dolgok ellopása nem fér össze az etikai meggyőződésünkkel – és hát a legtöbbünk esetében ez így van – akkor van arra mód, hogy segítsünk cicáinknak abban, hogy leküzdjék a tolvaj függőségüket. Ennek nagyon egyszerű eljárása az, hogy többet játszunk a cicákkal, így nemcsak játékigényét, de vadászösztönét is kielégítjük. Mivel a macska ragadozó állat, ezért számára természetes az, hogy „megdolgozik” a táplálékért. Így érdemes lehet ételeket elrejteni a kertben, amiket a macska megtalál, és ezzel kiélheti vadászösztönét. Érdemes továbbá azt is átgondolni, hogy hányszor adunk enni a cicánknak. Mert az egyszeri, kétszeri adag lehet, hogy kevés, és ha megéhezik, akkor elmegy vadászni, csillapítva éhségét. Általában több játék és több izgalom a járható út, de belegondoltunk-e már abba, hogy miért próbáljuk megakadályozni macskánkat, hogy ne lopjon, ha annyira kevés kárt okoz?

Több játék, több izgalom és több figyelem – ezek a szakértők fő tanácsai. Érdekes készségnek tűnik azonban, amelyet potenciálisan jóra is lehet használni. Joshua Klein például egy „varjú automatát” tervezett, amely minden érméért magot ad a madárnak. Az érmét az automata mellett helyezte el. Úgy tűnik, a fekete szépségek elég okosak ahhoz, hogy tudják, mit kell csinálni. Csőrükbe veszik az érmét, beleteszik a dobozba, és kijön a jutalom, a mag. Ha figyelembe vesszük a macska veleszületett képességeit és a benne rejlő kleptomániát, akkor kiderül, hogy meg tudnánk valami hasonlóra tanítani bármely macskát.

Charlie-ra visszatérve. A macska folytatja munkáját Bristol legaranyosabb tolvajaként, és csak remélhetjük, hogy hallunk még kalandjairól.

…klepto cicáink történetét később FOLYTATJUK!         

Forrás:

Charlie fotók forrása: SWNS

boredpanda.com