Ez a cica hozzánk szokott.

Kategória:
Saját cicám, története

Még a 2021-ben történt, úgy a nyár végén, ősz elején.

Kertes házban élünk, kutyánk nincs, ezért mindig sok cica mászkál az udvarunkban. Nekem saját cicám kb. harminc évvel ezelőtt volt, ezért nem zavar a sok cica jelenléte, mert ősszel a szántókról, mezőkről bejövő egereket szépen és szemmel láthatóan élvezettel összefogdosták.

Feltűnt nekem, hogy egyre többször van az udvarban egy fiatalnak mondható tarka cica. Had' legyen! Elfér a többi vendég cica között. Ő egy visszafogott szerény cicának nézett ki. Azt hittem valamelyik szomszédé és unatkozik otthon. Volt, hogy két napig sem láttam, aztán ismét itt volt.

Hónapok teltek el így. Amikor láttam, hogy éhes adtam neki enni. Félős volt, nem mert közel jönni. Letettem neki a kaját és amikor otthagytam utána elfogyasztotta. Egy kicsit arrébb ment utána lefeküdt pihenni és nagyon hangosan dorombolni kezdett. Majd fél óráig és utána elment. Ismét nem láttam pár napig.

Hogy hol volt közben? Nem tudom. Arra is gondoltam, hogy mivel a szomszédaink nagy része dolgozik napközben, esetleg elfelejtettek neki enni adni, meg hogy üres a ház, nincs senki otthon és ő ezt nem szereti. Ezért döntött így, hogy átjön hozzánk.

Teltek a hetek hónapok, egyre sűrűbben volt itt és egyre barátságosabb volt velem. Sem megsimogatni, sem megfogni nem lehetett még. Max. egy méterre jött oda hozzám és mindig dorombolt. Szemmel láthatóan jól érezte magát.

Jött az ősz, kezdett hidegedni az idő. Ő mindig valahová eltűnt éjszakára, azt hittem hazament aludni. Nem is foglalkoztam vele. Fotó akkor nem készült róla soha. Nem akartam befogadni.

Irina

Tetszett a cikk?