Napokon át láttam őt érkezni , pontosan, mindig éhesen,

Napokon át láttam őt érkezni , pontosan, mindig éhesen,


Napokon át láttam őt érkezni , pontosan, mindig éhesen,
mégis bizalommal a szemében.
Mindig tettem ki neki valamit enni.
 
Tudtam, hogy hamarosan anyuka lesz.
 
Aztán egyik napról a másikra eltűnt.
 
Minden nap leskelődtem, hátha újra meglátom a lépcsőn vagy az ablak alatt…
 
de semmi.
 
Eltelt egy hét is — nyom nélkül.
 
A szívemben nőtt a félelem: mi lehet vele?
 
Aztán ma… amikor már nem is számítottam rá… visszatért.
 
Ott állt az ajtóm előtt — a kicsinyét tartotta a szájában.
 
Nézett rám, mintha azt mondaná:
 
„Látod? Sikerült.”
 
Tiszta, megható pillanat volt.
 
Mintha köszönetet mondott volna…
 
vagy egyszerűen csak meg akarta volna osztani velem az örömét:
 
egy büszke anya mutatta be a gyermekét a világnak.

Forrás: facebook.com




 
 
Tetszett a cikk?

 

 

CicaVilága cikkajánló

További cikkek »